Ez a szép, nógrád megyei kúria sok kézen megfordult, míg egy katonatiszt tulajdona lett házasság révén. Kár, hogy ő sem élvezhette maradéktalanul a birtok és a környék nyugalmát.

A nógrád megyei Bercel számos szép kúriának és kastélynak adott otthon a századok során. Bár ma a Pápay nevet viseli ez a kúria, építtetője özvegy Kelecsényi Jánosné volt az 1810-es években, aki egyébkén tőzsgyökeresnek számított, lévén Bercelly Borbála volt a leánykoro neve.

A XIX. század második felétől 1942-ig több tulajdonosa is volt a kúriának (Werner Krizosztom János, Wwrner Oszkár János, Werner Ottó, Bruck Bernát, Prónay Péter, Prónay László és Teichmann Ferenc, aki lányának Ludmillának ajándékozta azt.

Az épület névadója, Pápay László 1896-ban született Topolyán majd 1915-ben végezett, mint katonatiszt a Ludovikán. 1916-tól az erdélyi fronton teljesített szolgálatot, 1938 és 1942 között Esztergomban és a Léván volt zászlóaljparancsnok. A németekkel még visszavonul, ám amerikai fogsága esett és csak 1946-ban térhetett vissza Magyarországra.

Miután még a háború előtt feleségül vette Teichmann Ludmillát, a tulajdonába került az ötszobás épület, ami azonban súlyosan megrongálódott a háború alatt, belső berendezései teljesen megsemmisültek. Ám nem csak ez az egy fájdalma volt Pápaynak, hanem az is, hogy még a háború előtt elkezdte apósával egy korszerű és lótenyésztésre alkalmas gazdaság kiépítését, de ez a háború során szintén odaveszett, s amikor újra kezdte volna a terv végrehajtását, akkor a községi Földigénylő Bizottság tartott igényt a területre.

Az 1950-es évektől az Aranykalász TSZ kezelte, 1958-tól pedig lakások kaptak helyet benne. 1970-től a budapesti Textilfeldolgozó KTSZ telepe lett, ekkor újították fel az épületet is.

Forrás és fotó: Hausel Sándor: Bercel története