Bercelen igazán semmi sem volt. Munka, pénz, fejlesztések alig. Kongó kultúrház. Gyerek se sok, mert a fiatalok mennek mind innen is elfele. De egy Magyarországon élő francia gróf és a felesége elhatározta, hogy saját pénzükön itt nógrádi csodát csinálnak. „Ökokulturális” csodát. Beköltöztettek például tíz, hippinek nevezett családot a faluba... Nagyot fordult velük is az élet, olvasható a noklapja.nlcafe.hu
Én igazán szeretem az ilyen embereket. Kicsit irigykedem is rájuk. Ül Kinga Petro de Chalendar itt, ezen a finom kanapén, a domb tetején, a berceli kastély háta közepében, arcán lelkesedés. Körben meg a tavaszi csöndbe feküdt természet. És magyaráz. Ötletei vannak. Nem egy, ezer. Forog a világ, ahogy hallgatom, gondolom, mindenki így van ezzel, ha ez a szép nő a terveiről mesél, ahogy egyik rohanva kinő a másikból.
Philippe, a francia gróf meg az erkélyen ül, papucsban, és szépségesen húzza a csellót. Merthogy Philippe de Chalendar, Kinga férje neves csellista és karmester. Most is épp Kínából estek haza, ahol Philippe a nagyhírű Super Cello fesztiválon vezényelt, a siker derűje még ott a szemében. Mondja is Kinga, hogy erre való tekintettel kulturális hidat – is – terveznek felépíteni Kína és Bercel között, majd mutatóujját felemelve szenvedéllyel teszi hozzá, hogy előbbihez mérve utóbbi kisegérnek tűnhet bár, de Bercel nem kisegér többé! Márhogy kulturális szempontból.
Valójában egy új társadalmi modell, ami a szemük előtt lebeg. Úgy csinálni a dolgokat, hogy azzal minden résztvevő nyerjen. Az ilyesfajta csodák meglódításához persze kell pénz is, mégpedig sok. Ahhoz, hogy Kinga szabadon álmodhasson, kellett az is, hogy Philippe úgy döntsön, franciaországi örökségét ide fekteti be.
ÚJ MATULÁK
Úgy kezdődött, hogy megvették a sok nógrádi lerobbant vadászkastélyok egyikét, a bercelit. Huszonkét éve volt ez. Akkor még csak valami jó üzletre gondoltak, hogy a széppé épített, Budapest közeli kastélyban majd vállalati tréningeket szerveznek, kicsit másképp, mint ahogy az addig megszokott volt. Ez ment is szépen, csakhogy aztán szaporodtak a hasonló tréningek. És Kinga azt mondta, csináljunk valami mást is, újat, sohasem voltat. Hogy legyen itt minden, szinte a semmiből, mégpedig fenntartható, környezetbarát módon. Kultúra, szórakozás, ökofarmok rendszere, koncerttér, művésztelep, tudományos kutatási helyszín, képzőművészeti alkotó- és kiállítótér, lovarda, és minden egymásra épülve, egymást erősítve.
Kinga eredetileg közgazdász, úgy is gondolkodik. Szakterminológiával élve azt mondta néhány éve, alkalmazzák itt a kék óceán stratégiát, amit amúgy a legmagasabb egyetemi szinteken tanít. Ennek lényege, hogy nem megtalálni kell a létező piacokat, hanem újakat teremteni. Biogazdaságokat. Ez lett az egyik erős kulcsszó. Öreg vályogházakat, kúriákat vásároltak fel a faluban, ők, aztán a barátaik, és most már elkezdték a barátaik barátai is, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amibe szívesen beköltöznek a fiatalok, akiknek erős igényük van rá, hogy teljes, valódi ételt egyenek, és fenntartható módon éljenek. Akiknek elegük van a városok füstből füstbe rohanó napjaiból. És akik aztán az itt való gazdálkodásból szépen meg is tudnak majd élni.
Kinga összeismerkedett a közeli Csobánkapusztán megrendezett Sun fesztivál természetközeli fiaival, lányaival. Hippik, nem hippik, mindenfélék, akik most már szinte mind családos emberek. Matula bácsi! Ez volt az ötlet. Hogy ez hiányzik a városi gyerekeknek. És hogy legyenek akkor a beköltöző fiatalok a Matula bácsik és nénik. Mert, ahogy Kinga mondja, ma az a luxus a városi anyáknak és gyerekeiknek, amikor a napszítta kazalban a friss tojásra rálelnek, meg az ehhez hasonló tapasztalások. És – tárja szét karját a közgazdász – a luxusterméknek luxus ára van.
– Úgy van ez – meséli –, hogy vesz, mondjuk, egy városi házaspár egy berceli vályogházat. Ad mellé valami felújítási költséget a beköltöző fiataloknak, abból a fiatalok megcsinálják a házat meg az ökogazdálkodásra alkalmas kertet. Lesznek kecskék, állatok. És akkor a városi gyereknek, amikor lejön ide a családdal, saját kecskéje, házi teje, biozöldsége, fűszere, mindene lesz. Amit pedig a föld- és házhasználó fiatalok pluszban eladnak, abból fognak élni. Mindenki nyer.
Szöveg: Dobray Sarolta
Fotó: Kallos Bea
